2014. február 21., péntek

A Démon Királynő ébredése

Szóval ott tarttotam ,hogy Nnoitra nekem esett. Na akkor vissza a cselékvésekhez. -Te nem vagy normális!-ugrok ki az útjából.
-Rohadtul nem rád tartozik a múltam és a tetteim!-vicsorog amaz. És fegyvert ránt ,ha az a kasza vagy mi annak minősül. Viszont több mint az én semmim.
-Én segítek ha kell!-szolal meg valaki.Körbenézek senkinek se mozog a szája. Basszus most már hangokat is hallok.
-Engem nem láthatsz ,én a kardod szelleme vagyok,Lilith a Démonok Királynője. Csak szolitanod kell és én megjelenek!-mondja még a vékony,de határozott hang és eltűnik. Na akkor mégis van fegyverem ,igazából még ha nem is működik akkor is egy próbát megér.
-Uralkodj,Lilith a Démon Királynő!-kiáltom és a kezemben egy gyönyörű kard rajzolodik ki. Fegyerhez képest meglepően kecses volt és olyan volt mintha nekem gyártották volna.
-Angel,ki ne enged az erőd!-szolt rám ismét Aizen.
-Minek az így is legyőzöm-mondtam kissé túlzotan magabiztosan.Ekkor meghallotam Nnoitra gondolatait: Háturol meglepem. Na azt már nem!Gyorsan megpördültem és kivédtem a támadását ,nem akartam közdeni vele. Viszont láttam a szemében ,hogy egy könnyen nem higad le. Ezért gondoltam had tombolja ki magát ,a tamadásait simán eltérítem. Ekkor újra lecsapott ezutal alá kerültem és próbált lenyomni a földre a kardommal visszatartottam de valahogy a kasza hegye mégis az arcomhoz ért. Éreztem hogy valami meleg folyik az arcomon. Na jó Nnoitra túl messzire ment!Éreztem ,hogy az adrelalin szintem az egekbe szökik. Kitütőttem a kezéből a fegyverét és a fal felé kezdtem el tolni,láttam az arcán ,hogy nem csak én lepődtem meg az erőmön. Amikor már a falnál állt a torkához emeltem a kardom és félhangosan ezt mondtam:
-Ha megsebzel ,én is megsebezlek,de akkor az lesz az utolsó!-mondtam dühösen. Ekkor éreztem ,hogy valaki le akar fogni ezért letettem a fegyvert és megfordultam. Ebben a pillanatban a kard eltűnt.
-Nem kell lefogni magamtól is leállok-mosolyogtam.
-Rendben mára ennyi elég lesz!Grimmjow kísérd a hölgyet a szobájába-fordult Aizen a kékséghez. Az erre csak morgot egyet ,megjegyzem az ő múltja se lesz a kedvenc történetem.
-Na jössz már?- kiálltot oda nekem és én meg utána futottam.
-Jövök de nincs kedvem futni,muszáj ilyen gyorsan menni?-lihegtem a srácnak csak szerintem vannak gyilkos pillantásai?
-Igen ,szerintem szerzek neked valami ruhát is-mért végig.
-Hé,próbálj a gazdag gyerekek levetett gönceiből öltözni.-mondtam dühösen.
-Tényleg semmire se emlékszel az emberi létből?-terelte a témát.
-Csak az elmúlt két évre. Se a vezetéknevemre ,se családomra ,se a koromra.-mondtam.
-17 éves vagy-mondja tömören.
- Honan veszed?-kérdezem csodálkozva.
-Jók a megérzéseim.-mosolyodik
-Te mindenre emlékszel.-jegyzem meg.
-Láttad?-szorítja össze az álkapcsát.
-Igen,biztatóbb volt mint a többi teremben tartozkodónak . -mondom keserűen az igazságot.
-Tudod nálunk ez fura nálunk álltalában nem tudjuk a másik elő sztoriját,de te úgyis mindenben más vagy.-magyarázza miközben megállt egy nagy fekete ajtó előtt és benyitott.A szoba tök egyszerű volt nincs rajta mit mesélni.
-Sok melóm lesz vele majd holnap. Holnap megmutatod hol a labor ,kérlek?-nézek rá.
-Minek?-csodálkozik ,furcsa ha nincs Aizen közelében közel se olyan arrogáns.
-Majd meglátod. Jóéjt!-kacsintok.
-Neked is majd hozzatok neked még este ruhát.-mondja majd rám csukja az ajtót.
Én meg ledőlök az ágyra. Na ezt a napot is túléltem ,bár talán kissé túl sok is volt egyszerre. Még bámulom egy ideig a szürke plafont amikor bekopognak. Ajtót nyitok és meglepetésemre az ajtóban Ulquiorra áll.
-Aizen úr megkért ,hogy ezt hozzam el neked ,asszonyom-közli mindenféle hangszín nélkül.
-Köszönöm és kérlek tegez hisz sokkal fiatalabb vagyok. Meg kérdezni szeretnék valamit.-mondom mosolyogva .
-Csak tessék-biccent.Vajon tudja még ezt is ilyen ridegen?
-Miért titkolod Aizen "úr " elől a képességed egy részét?-nézek a szemébe ami hirtelen elkerekedik.
-Honnan tudod.-mondja ismét nyugodt hangon.
-Mindent tudok!De szerintem mond el miharab lehet ,hogy jobb rangot kapsz.-nevettek fel.
-Nem kértem a tanácsod.-közli tömören.
-Akkor Pá!-nyújtom rá a nyelvem és becsukom az ajtót. Ám beteszi a lábát.
-Viszont megkérlek ne mond el senkinek.-mondja és elmegy. És én végre becsukhatom az ajtót és aludhatok.
*Másnap reggel*
Égész tűrhető volt az éjszaka ,viszont ez a ruha nagyon fura alig lehet benne mozogni. Megvan átszabom!Neki is estem és rövidebbé és kénnyelbesebé tettem. Amikor már kész voltam kopogtak.
-Szabad!-kiáltottam és Grimmjow nyitott be.
-Na mehetünk a la...mit csináltál a ruhával?-vigyorgott rám ezek szerint nem én vagyok itt az egyetlen aki szeret szabályt szegni.
-Milyen lett?-perdülök meg.
-Az biztos hogy te vagy egyben a legfurább és a legcsinosabb Espada akivel valaha találkoztam-morogja a férfi. Vajon ő csak így tud beszélni?
-Na akkor megmutatod?- kérdezem. Erre csak bólint és elindulunk legalább 2 percig gyaloglunk amikor végre megállunk egy a fehér ajtónál. Benyitunk.
-Szayelpollo lehet egy fura kérdésem- fordulok a férfihoz.
-Persze lökjed!-nevet fel,hát kissé fura fickó.
-Tudnál csinálni nekem élénk kék festéket?-kérdezem.
-Festéket?-kérdezik egyszerre.
-Igen nem tetszik a szürke fal.-magyarázom ,hát nem egy értelmű :p.
-Természetesen ha kész lesz majd szolok.-bólint a dilis mi meg kisétálunk és az ajtóban Ulquiorrával találjuk szembe magunkat.
-Aizen hívat Angel.-vetti oda majd tovább megy.
-Nem bírom ezt az emost!-vicsorgok (hát igen tanulok Grimmjow-tól).
-Te se...-mondja a kékség és össze nevetünk.
-Na akkor én megyek idézem Aizen "úrhoz"-mondom és elfutok a trónterem felé.
-Na végre ,hogy itt vagy-mondja Aizen.
-Miért is kellet ide jönnöm?-kérdezem unatkozva.
-A kiképzéseddel kapcsolatban.-mondja.
-A mimmel?-kérdezek vissza.
-Kiképzés amit Ulquiorra fog végezni.-ismétli már türelmetlenül.
-Ne már miért pont ő?-nyafogok.
-Nincs vita most már elmehetsz-int Aizen mint valami uralkodó. Amikor a szobám felé tartok észre veszem ,hogy Grimmjow jön felém.
-A tudósunk oda adta a festéket-nyomja a kezembe a bödönt.
-Király akkor én megyek is festeni!-mondom boldogan és elmegyek a szobámba.Ott nagy nehezen neki is állok. a festésnek.
-Te nagyon furcsa vagy,nőszemély.-hallom az ismerős hangot magam mögül.Igen ,Ulquiorra áll az ajtóban.
-Szia!Holnaptól te fogsz "kiképezni",tudtad?-nevettek lehet hogy utalom ,de most nem tudja lerontani a hangulatom.
-Igen ezért jöttem akkor holnap pontban hatkor.-mondja.
-Ne már hatkor?-kérdezek vissza.
-Igen nincs mese-mondja és lelép ismét.Én erre csak megrántom a vállam és énekelgetve festek tovább.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése